by danielbalogh


Kaptam szülinapi ajándékot, elmentünk vacsorázni Pam anyukájával, beszélgettünk, milyen érzés elengedni, hogy a szomszéd Jen kertjében van egy oltár, és milyen szép lenne ott egy eskütétel, hogy amikor egymás idegeire megyünk, milyen szeretettel nőjük túl magunkat egy-egy konfliktuson, hogy minden rokon izgul értünk, hogy epres mogyorókrémes szendvicset csinálunk egymásnak reggelire, és hogy ketten a teraszon ülve álmosan isszuk a reggeli kávét szótlanul és egymás vállára hajtva a fejünket, és hogy nincs olyan, hogy tökéletes pillanat – nehezek vannak, amiket mi ketten tudunk széppé tenni.

Pam anyukájával (Susie) üzleti tanácsadás hajnali kettőig, nagyon hálás volt mindenért, amit mondtam, és mennyire hasznos minden szó, ami elhagyja a számat. Ebéd Bethnél és Billnél (nagynéni, nagybácsi), alaszkai kirándulás képek nézegetése (a telkükre tettek egy olajpumpát vagy mit, amiért igen szép pénzt kaptak, azóta utaznak ész nélkül), újabb házassági tanácsok, mosolygás, remélik, minél előbb újra látnak minket.

Carrollton, repülőtér, búcsúvacsora kettesben (rántott rák, füstöt lazacburger, fel- és leszálló propelleres duplaszárnyú repülők), utolsó esti séta a rózsaszín virágok között az erdőben, a földből esőszag párolog.

Reggel háromkor ébredés, Pittsburgh, Dallas, Tucson, negyven fahrenheitből egyik pillanatról a másikra kilencvenkilenc fahrenheit, otthon érzés, nem hazamenni akarás sokadszorra.

Reklámok